A munkaviszonynak két különböző fajtáját különböztetjük meg. Van a tipikus és az atipikus munkaviszony. Ez két különböző fogalom, amelyek a munkavállalók és munkáltatók közötti munkaszerződések különböző típusait jelentik. De mi a különbség közöttük? Mikor melyiket érdemes alkalmazni? Milyen szabályok vonatkoznak rájuk? Alábbi cikkünkben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A tipikus munkaviszony

Kezdjük az egyszerűbbel. A tipikus munkaviszony a hagyományos értelemben vett foglalkoztatási forma, amely a munkáltató és a munkavállaló között létrejövő hivatalos munkaszerződésen alapul. Ez a leggyakrabban előforduló munkaviszony a munkaerőpiacon. Az alkalmazotti státuszban lévő munkavállalók ebben a formában dolgoznak. Például, ha egy dolgozó előre meg nem határozott, reggeltől-estig tartó munkát végez, általában ezt a formát alkalmazzák.

Ennek jellemzői a következők:

• Teljes munkaidő: A munkavállaló általában fix munkaidőben, általában heti 40 órában dolgozik.
• Határozatlan idejű szerződés: A munkaszerződés általában határozatlan idejű, ami azt jelenti, hogy nincs előre meghatározott időtartam, ameddig a munkaviszony tart.
• Szabadság és juttatások: A munkavállaló rendelkezik bizonyos juttatásokkal, például fizetett szabadság, betegszabadság és egyéb munkavállalói előnyök.
• Munkaadói ellenőrzés: A munkáltató általában szabályozza a munkavállaló munkakörét, munkaidőt és a munkavégzés módját.
• Főállású foglalkoztatás: A munkavállaló a munkáltató számára általában főállásban dolgozik.
• Munkavégzés: A munkavállaló feladatai jól körülhatárolhatóak, általában folyamatosan ismétlődnek.

Az atipikus munkaviszony

Az atipikus munkaviszony olyan munkavállalói megállapodást jelent, amely eltér a tipikus munkaviszonytól. Az atipikus foglalkoztatási formák általában rugalmasabbak, és eltérő feltételeket kínálnak a munkavállalóknak. Ez megnyilvánulhat például a rugalmas munkaidőben, eltérő rendelkezésre állásban, önfoglalkoztatásban vagy sok egyéb módon. Az erre vonatkozó jogi szabályozás is eltér a Munka törvénykönyvében leírt általános szabályozástól.

Ez a foglalkoztatási forma főként az utóbbi években kezdett el teret hódítani. Ennek oka a közelmúltban végbement jelentős munkaerőpiaci, társadalmi és technológiai változásokban rejlik. A technológiai fejlődésnek köszönhetően az emberek közötti kapcsolattartási formák alapjaiban változtak meg, mind a magánéletben, mind pedig a munka területén. Ez egyrészt nagyban megkönnyítette az atipikus foglalkoztatás elterjedését, másrészt pedig a munkaerőpiaci szereplők hozzáállását is megváltoztatta. Ez főként a fiatalabb munkavállalókra igaz, akiknek a munkavégzéssel kapcsolatos elvárásai nagyban eltérnek az idősebb generációétól. Ez a szemléletváltás azonban nem csupán a munkavállalói oldalon jelenik meg. A munkáltatók részéről is egyre nagyobb igény mutatkozik az atipikus foglalkoztatási formákra, hiszen ezek alkalmazása több pozitívumot hozhat számukra is. Ilyen például a költséghatékonyság és a munkavégzés optimalizálása.

Az atipikus munkaviszony jellemzői:

• Részmunkaidő: A munkavállalók részmunkaidőben dolgoznak, amely kevesebb, mint a tipikus napi vagy heti munkaidő (például 20 óra hetente).
• Határozott idejű szerződés: Az atipikus munkaszerződések gyakran határozott időre szólnak, ami azt jelenti, hogy meghatározott időtartamra szóló foglalkoztatást biztosítanak. (ennek maximális időtartama 5 év lehet)
• Rugalmas munkavégzés: Az atipikus munkavállalók gyakran rugalmasan dolgoznak, és lehetőségük van a munkaidő és a munkavégzés helyszínének meghatározására.
• Munkavállalói szabadság korlátozott: Az atipikus foglalkoztatásban lévő munkavállalók általában kevesebb szabadsággal és juttatással rendelkeznek.
• Alkalmi vagy szezonális foglalkoztatás: Az atipikus munkavállalók gyakran szezonális vagy időszakos munkát végeznek, vagy alkalmi jelleggel dolgoznak a munkáltatók igényei szerint.

Néhány példa az atipikus munkaviszonyok közül:

• Részmunkaidős foglalkoztatás: Ebben az esetben a munkavállaló kevesebb órában dolgozik, mint a tipikus teljes munkaidős foglalkoztatás esetén. Ez általában napi 4-6 órát jelent. Ennek megfelelően a munkabér megállapítása is a munkaidővel arányosan történik.  A részmunkaidős foglalkoztatás lehetővé teszi a munkavállalók számára a munkaidő rugalmas beosztását.
• Távmunka: Olyan munkavégzési forma, amelyben a munkavállalók nem a hagyományos munkahelyi környezetben, hanem távoli helyszínekről dolgoznak, általában otthonról. A technológia fejlődésének és az online kommunikációs eszközök elterjedésének köszönhetően egyre gyakrabban alkalmazott foglalkoztatási forma. Jellegéből adódóan jellemzően irodai munkavégzés esetén alkalmazzák.
• Idénymunka: Az egyszerűsített foglalkoztatás alá tartozó munkaviszony. Szezonális vagy időszakos jellegű munkát jelent, amikor a munkavégzés az adott tevékenység természetéből adódóan csak bizonyos időszakokban szükséges, például mezőgazdasági tevékenységek vagy turisztikai szezon idején.
• Alkalmi munka: Szintén az egyszerűsített foglalkoztatás alá tartozik. Rövid időre vagy egyszeri eseményre szóló munkavégzést jelent, amikor a munkavállaló a munkáltató rövid távú igényeit elégíti ki. Ez lehet például rendezvényeken, koncerteken, vagy egyedi projektekben való részvétel. A munkavégzés legfeljebb 5 egymást követő munkanapig, egy hónapon belül legfeljebb 15 munkanapig és egy éven belül legfeljebb 90 munkanapig történhet.
• Projektmunka: A projektmunka során a munkavállalók meghatározott projekt vagy feladat elvégzésére kapnak megbízást. Ez a munkaviszony általában határozott idejű, amely a projekt befejezésével vagy a kitűzött célok elérésével zárul.
• Szerződéses munka: A szerződéses munka során a munkavállalók szerződés alapján vállalnak el meghatározott projekteket vagy feladatokat, de nem állnak hagyományos munkaviszonyban a munkáltatóval. Ez a munkaviszonyi forma nagyobb szabadságot ad a munkavállalóknak, de kevesebb biztonságot nyújt a hosszú távú foglalkoztatást illetően.
• Munkaerő-kölcsönzés: Ebben az esetben egy munkáltató (kölcsönadó) munkaerőt biztosít egy másik vállalkozásnak (kölcsönvevő) meghatározott időre és célra. A munkaviszony a munkavállaló és a kölcsönadó cég között áll fenn, a munkavégzés pedig a kölcsönvevő cégnél történik. Valamint a munkavégzés koordinálása és ellenőrzése is a foglalkoztató harmadik cég feladatkörébe tartozik.
• Bedolgozói jogviszony: Ez egy megbízáson alapuló kapcsolat, ahol szerződés szabályozza a megrendelő és a bedolgozó között a munkavégzés részleteit, a fizetést, az időtartamot és az egyéb feltételeket. Általában olyan önállóan végezhető munkára szokták létesíteni, amelyre a felek a munkabért kizárólag telje­sítménybér formájában határozzák meg. A bedolgozó vállalkozás általában felelős a munkavégzés minőségéért és az esetleges hibákért.